Dr. Csizmadia Tamás az ELTE Sejtbiológia Tanszékének egyetemi adjunktusa. Kutatási témája a kiürítésre nem kerülő nagy méretű váladékszemcsék
(szekréciós granulumok) lebontása, mely azok lizoszómákkal való közvetlen egyesülése útján valósul meg. Ezt a folyamatot hívjuk krinofágiának.
A folyamat molekuláris mechanizmusának, azaz az ezt koordináló gének feltárásához ecetmuslicák (Drosophila melanogaster) lárvális és fiatal pupális nyálmirigyeit használjuk.
Eddigi kutatásaink során sikerült azonosítanunk azokat a molekuláris komponenseket, ilyen például a light - Vps41 (3. felvétel), illetve a Snap29 (5. kép),
melyek esszenciális szerepet játszanak a szekréciós granulumok és lizoszómák egyesülésének folyamatában. A krinofágia vizsgálatához pedig olyan eszközöket kellett
fejlesztenünk, melyek segítségével nyomon követhető a granulumok savasodása (1., 2. és 3. felvétel), valamint a váladékszemcsék és lizoszómák egyesülése (5. kép)
1. Szekréciós granulumok savasodása ecetmuslica fiatal báb nyálmirigyében
2. Ecetmuslica lárva nyálmirigy poszterior végének epifluoreszcens mikroszkópos képe. Zölddel a sejtekben felhalmozódó váladékszemcsék, pirossal a sejtmagok (erősen pedig a sejtmagvacskák) láthatóak
3. Szekréciós granulumok savasodásának elmaradása light - lt (Vps41) csendesített fiatal bábok nyálmirigyében
4. A plazmamembrán és a korai endoszómák Drosophila lárva nyálmirigyében (magenta). Zölddel a citoplazmatikus háttér és a sejtmagok vannak jelölve
5. Lizoszómák felhalmozódása a szekréciós granulum körül a Snap29 génjének csendesítése során (EM felvétel)
6. Pirosan világító sejtmagok (pöttyök) ecetmuslica fiatal bábjának nyálmirigyében
7. A proteaszóma 20S alegység parasagittalis metszetének molekulamodellje